2014. augusztus 28-29-én két kerekasztalbeszélgetésre került sor Bánffy Miklós regénytrilógiájának fordítóival. Pontosan három évvel ezelőtt született meg bennem az ötlet, azóta alakul és szerveződik… A csütörtöki napon egy diófa alatt beszélgettünk a regény fordításáról a marosvásárhelyi Teleki Téka udvarán, pénteken pedig az évente megrendezett Helikoni Leszármazottak Találkozójának az első programpontjában szerepeltünk, a marosvécsi művelődési házban.
Három fordító vett részt a találkozón: Marius Tabacu (román), Oplatka András/Andreas (német), és jómagam, Hermán Mostert Rebekka (holland). A beszélgetést Károlyi Dóra vezette, akit műfordítói körökben nem kell bemutatni, és akit a műfordítás nagyköveteként sok európai országban jól ismernek. Bánffy Miklós irodalmi munkásságának szakértőjeként Dávid Gyula irodalomtörténész volt jelen. Számomra ez a különleges szakmai találkozás, ez az erdélyi út jelentette a Bánffy-fordításom körüli sok esemény utolsó állomását. Azt hiszem.

Op 28-29 augustus 2014 vond er tweemaal een podiumgesprek plaats tussen vertalers van Miklós Bánffy’s romantrilogie. (In het Nederlands is alleen deel 1 verschenen onder de titel Geteld, geteld.)  Op donderdagmiddag zaten we in Marosvásárhely (Targu Mures) onder een notenboom op het erf van de eeuwenoude Teleki Téka. Op vrijdagmiddag waren wij het ‘voorprogramma’ van de jaarlijkse reunie van Helikon-afstammelingen rondom het kasteel in Marosvécs (Brancovenesti). Een wonder dat het er eindelijk van gekomen is: het idee om elkaar te ontmoeten kwam precies drie jaar geleden bij me op,  eind augustus 2011. Uiteindelijk waren er drie vertalers: Marius Tabacu (Roemeens), András/Andreas Oplatka (Duits), en ondergetekende, Rebekka Hermán Mostert (Nederlands). Het gesprek werd geleid door Dóra Károlyi, die in Nederland ooit de ‘Vertaalengel’ toegekend kreeg, voor haar onnagvolgbare bijdrage aan het promoten van literair vertalen. Literatuurhistoricus Gyula Dávid was aanwezig als kenner van de Bánffy-receptie. De voertaal was uiteraard Hongaars. Deze bijzondere professionele ontmoeting en deze reis naar Transsylvanie is de eindhalte van mijn Bánffy-vertaalproject. Geloof ik.

HungaRomânisme – HungaRomagyarázatok

A HUNGAROM egy zseniális kezdeményezés az FB-n, köszönöm Orsinak, hogy felhívta rá a figyelmemet! Arról szól, hogy kifejezéseket, mondásokat gyűjtünk magyarul vagy románul, ezeket szó szerint lefordítjuk és mellé írjuk, hogy mit is jelent, no meg le is rajzoljuk, adott esetben.

Idén március 10-én született az oldal, szerintem nagyon fontos mondanivalója van a nyelvek átjárhatóságáról, az együttélés-együttbeszélés-megértés hogyanjáról.

Eddigi kedvencem: “Ţara arde şi baba se piaptănă – Ég az ország és a vénasszony fésülködik”

Gratulálok a csapatnak!

Het mooie muizenboek van Karina Schaapman is deze maand in het Hongaars verschenen, in een vertaling van mijn hand. Leuk om te vertalen, leuk om voor te lezen, leuk om met een heuse loep te begluren…

A napokban jelent meg első magyar könyvfordításom az Egmont Kiadónál. A könyvet írta és a díszletet építette Karina Schaapman. A képes gyerekkönyv főhőse Samu és Juli, két kiváncsi kisegér.

A holland szerző kb két év alatt építette az egérházat, benne minden apró résszel, mini-tárggyal. Ő sajátkezűleg gyártotta a legtöbb tárgyat, de lomtalanításkor, régi ismerősöknél és poros padlásokon is talált sok értékes kis darabot. A függönykéket, ruhácskákat és paplankákat is saját két kezével varrta, 50-es, 60-as évekbeli megmaradt anyagokból, a  szobácskák falain függő festményeket pedig igazi kortárs holland festőművészek festették!

Addig építgette, bővítgette az egyetlen kis szobácskával induló egértanyát, amig az végül már a műhely plafonjáig ért, három méter magasan, két méter szélesen. Akkor abbahagyta, és elkezdett írni. Körülbelül száz kis helyiség van a hatalmas egérházban, szobák, műhelyek, padlástér és pincerész, fürdő és mosókonyha, és minden ami egy egérház mindennapjaihoz kell, benne sok-sok kis kötött-horgolt egérkével. Ott lakik Samu és Juli is.

A szerző négy felnőtt gyermek édesanyja, és saját elmondása szerint egy varázslatos, ideális világot épített, melyben sokfélék a lakók, és sok mindenben különböznek egymástól, ugyanakkor ez a sokszínűség számukra nem félelmetes, hanem természetes, kiváncsivá tesz, és gazdagít.

Már 2011-ben jelent meg az első holland kiadás, és nagy öröm számomra, hogy lefordíthattam és idén januártól már magyarul is kapható. Egyébként azóta már egy újabb holland kötet is piacra került, melyben Samu és Juli a színház világával ismerkedik.

Az eredeti egértanya egy részét Hollandiában utaztatják, hogy minél több faluban és városban megnézhessék az olvasók. Egy másik része otthon maradt Karina Schaapmannál, a szerzőnél, és egy része az amszterdami központi könyvtár gyermekrészlegén áll, ott megtekinthető minden nap.

Nézd meg te is élőben! Itt egy picike video ami az amszterdami könyvtárban készült, és itt egy műsor a holland tévében melyben 3 percig szerepel az egértanya és a szerzőnő (a 17. percnél kezdődik, a 20. percig tart).
Természetesen hollandul 🙂

A fordító

“Sziasztok Drágák!

Ugye kicsit furcsa, hogye levél érkezett tőlem (és még furcsább számomra, hogy múlt időben írom az érkezését, hisz még el sem küldtem, meg sem írtam) de feltétlenül írni akartam, mert már nagyon-nagyon régóta kikívánkozik belőlem valamilyen életjel, hogy tudjatok rólam, mert én a Ti helyetekben biztosan tudni akarnék rólam, minthogy Rólatok  is hallani szeretnék.

Kezdem tehát azzal, hogy sajnos nem pótolhatom be annak elmondását amit eddig nem mondtam – csak úgy a közepébe belevágok, ott, ahol s ahogyan most vagyok. Az elhatározás, hogy írnom kell, hosszú gondolati folyamatnak a része, és írtó lassúságom miatt csak most láthatjátok jelét.

Igen, lassú, olykor kényelmes is vagyok, kifejezéstelenül és bambán nézek ki a fejemből, lábam lecövekel a földre, olyan vagyok mint a Bimbótehén, akit a falusi gyerekek kaviccsal dobnak, de ő csak áll, odaforgatja fejét és nedvesen csillogó szemeivel nagyot pillant a világra. Nem mozdul, nem is gondol arra, hogy megmozduljon. Csak akkor ugrik meg, ha vesszővel a hátára csapnak. Ennek azonban már nyoma is lesz: megsavanyodik a Bimbó teje.”

február húszadika, kétezerhét

Semmi kétség, eltévedtem:
ez a test nem az én testem,

ez a vér nem az én vérem,
magamét utol nem érem.

Egy almába belekezdtem,
ott maradt befejezetlen.

Egy álomba gabalyodtam,
fogoly testem most is ott van.

Ez még álom vagy már álom?
Tébolygok a leshatáron.

(Lackfi János: Hőveszteség, 2005)

door gelauwerd vertaler Kris Lauwerys.
Bánffy’s roman is boek van de week in de eerste dagen van juni.
Lees hier de recensie.

Ik ben opgetogen door deze mooie oogst: “Een hoogst bewonderenswaardige vertaling, zo wil me trouwens voorkomen, van de hand van Rebekka Hermán Mostert, die een bijzonder rijke, weelderige en detailrijke roman een Nederlands leven geeft. “

Bánffy’s boek is gerecenseerd in nrclux op 20 april 2012 door Györgyi Dandoy.
De volledige tekst staat hier

En een fijn compliment: “Een stijl die in de voortreffelijke vertaling van Rebekka Hermán Mostert zijn bijzondere sfeer behoudt. Op onnavolgbare wijze rijgt Bánffy gevatte dialogen, minutieuze natuurbeschrijvingen, met psychologisch inzicht en medegevoel beschreven romantische liefdesperikelen of naturalistische jachtscènes aaneen.”

Bánffy’s boek is elegant gerecenseerd in Vrij Nederland op 14 april 2012 door Aart van Zoest. Helaas geen online versie beschikbaar. Wel een plaatje van de tekst zoals hij in Vrij Nederland is verschenen…

Bánffy’s roman is uitgebreid gerecenseerd op cobra.be door Kristien Bonneure op 5 april 2012

http://m.cobra.canvas.be/cm/cobra.mobile/m-cobra-boek%2B/1.1262113