Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám.

Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák s olykor egy országos
képviselő is. Mert nagy az én családom.
Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
vezetve az úton, a szívem kitágul
s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
Az én édesapám az emberek apja
s én az embereknek testvére vagyok.

(1925)

Dezső Kosztolányi: Mijn vader, de leraar

Mijn vader is leraar. Loopt hij door
de provinciestad, dan wordt zijn grijze hoofd gegroet
door kinderen, klein en groot, leerlingen van
ooit, die hun leven van vroeger gedenken en
hun hoed afnemen. Als slaapwandelaars
die hun blik afwenden. Slagers, advocaten,
klerken, militairen, en soms een lid van het
parlement. Want mijn familie is groot.
Groot is mijn familie. Van oost tot west,
van west tot oost. Groot is onze familie.
Als ik naast hem loop en zijn bejaarde arm
vasthoud, hem begeleid op de weg, groeit mijn
hart, en zingt mijn verlaten hart tussen andere harten.
Mijn vader is de vader van de mensen,
en ik ben hun broer.

(1925)

Vertaling: Rebekka Hermán Mostert, 7 september 2023 (7 september 1948)